Eléggé megosztott ezzel a kérdéssel kapcsolatban a körömkozmetikus társadalom, legalább annyira, mint a manikűrnél a levágni a feltolt és vastagon feltornyosult bőrt a körömágy felett, vagy sem? De erről majd máskor.

Most térjünk vissza az előző témára. Azoknak a műkörmösöknek a többsége, akik régebben tanulták a szakmát, azt mondják, rágott körömre nem lehet műkörmöt építeni, és tipes technikával oldják meg a problémát, vagyis az ici-pici, akár 2-3 mm-es saját körömre a zselé, illetve a porcelán alá tipet ragasztanak.

A körmösök másik táborába tartozó kollégák pedig azt mondják, igen is lehet lerágott körömre műkörmöt építeni, erre van minimum két technika is.

Nos, én a második megoldást alkalmazom, vagyis sablon technikával építem a műkörmöt, méghozzá porcelánból, mert nekem az a tapasztalatom, hogy a porcelán jobban megmarad a rágott körmön, mint a zselé, ugyan úgy, mint a problémásabb nem rágott körmök is jobban szeretik a porcelánt.

Ez nem azt jelenti, hogy zseléből nem lehet rágott körömre építeni. Természetesen ha a vendég ragaszkodik a zseléhez, akkor zselével oldom meg, de ha a vendég rám bízza, akkor mindenképpen a porcit ajánlom.

Évi erőteljesen rágja a körmeit, nagyon szeretné elhagyni ezt a rossz beidegződött szokását, ezért csináltatott műkörmöket. A fenti képen a már előkészített körmei láthatók.

Ápolónőként dolgozik, ezért csak mini körömben gondolkoztunk, egyébként sem szoktam hosszabbat javasolni rágott körömre, illetve első műkörömnek sem, mert sokkal könnyebb fokozatosan, a körmök természetes növekedésének ütemében megszokni, hogy van a körmünknek hossza.

Évi rágott körmeiből ezt sikerült kihozni: épített francia műköröm porcelánból. Remélem, így már sikerül leszokni a köröm rágásról. Sok sikert hozzá! 🙂